6. fejezet - Csalódás

Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy valaki bökdösi a vállam. Mary volt az.

- Susie! Mit keresel itt kint?

- Hát hazajöttem és nem találtam itthon senkit, aggódni kezdtem és elaludtam a kanapén.- a kis sztorim nem teljesen igaz. Nem aggódtam, hanem csak elfeküdtem itt.- Hol voltál?- kérdeztem félálomban.

- Az nem érdekes, de te hol voltál egész este?

- Majd ha te elmondod, akkor én is.

- Nem mondhatom el!

- Akkor én sem. Sajnálom.

- Megígéred, hogy nem mondod el senkinek?

- Igen.

- Vámpír...vadászaton voltam...az egyik barátnőmmel. De legálisan. Mi vagyunk a helyi vámpírvadászok.- kezdte.- Mindenki tudja, hogy a közeli erdőben emberfeletti dolgok vannak. Ezért nem is értette senki, hogy miért pont ide kellett jönnötök.

- Jó szórakozás.- ekkor eszembe jutott Scott és Aaron.- És találtatok valamit?

- Csak egy férfi holttestét az erdőben.- őt Scott ölte meg.

- Ő nem egy ember volt.- nem akartam kimondani,de gondolkodás közben kicsúszott a számon. Most meg kell, hogy magyarázzam ezt az egészet!

- Miről beszélsz? Az a férfi ember volt. Egy harapás volt a nyakán.

- Nem ember volt. Ott voltam, amikor megölték.

- Akkor mi?

- Farkasember. Ne kérdezd. Onnan tudom, hogy rám mordult. Farkasként. Aztán meg ott volt meghalva. Emberként.- már kezdem eltanulni Aaron-tól a gondolatolvasást.

- Akkor tudod, hogy hol találhatunk vámpírokat?

- Nem fogom elmondani.

- Miattad fog meghalni egy csomó ember nem miattam.- nem is tudtam, hogy Mary ilyen is tud lenni. Általában kedves, szeretetreméltó embernek mutatja magát, most meg egy gonosz boszorka.

- Nem érdekel! Akkor sem árulom be őket!

- Ááá...szóval többen vannak!- ezt megint sikerült megoldanom...Most már inkább nem mondok semmit. A végén még valaki mást is bajba juttatok.- Hol van a bátyád? Tudom, hogy nincs itthon.

- Dave? Nem tudom.

- Akkor inkább indulj el megkeresni. A holmijaiddal együtt.

- Kiakarsz dobni??

- Nincs már rád szükségem. Csak a testvéredre.

Berohantam a szobámba. Összeszedtem az összes ruhámat és más dolgaimat. A bőröndbe alig fért a sok cuccom, de végül sikerült összezárnom. Kirúgtam az ajtó, egy dühös pillantást vetettem Mary-re és elindultam valahová. Nem tudtam pontosan, hogy hova, de határozottan végig sétáltam az utcán, be az erdőbe. Most már tudom, merre tartok. Scott-ék elhagyatott házához. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy hogy változott meg Mary ilyen gyorsan. Nem ilyennek ismertem meg! Hogy értette azt, hogy már nincs rám szüksége? Dave-re viszont még van. Mire készül, amihez szükséges a bátyám is? Őt is vadásszá akarja előléptetni? Vagy csak spontán áldozatként van rá szüksége?? Azt viszont nem fogom hagyni! Inkább lennék én a préda a vámpírok számára, mint ő! Bár Aaron-on és Scott-on kívül nem tudok más lényekről ebben a városban! Bár az éjszaka teli van mindenféle gonosszal. Így ki tudja, hogy mik rejtőznek a bokrok árnyékában. Ezért nem kéne egyedül mászkálnom naplemente után. Végre a házhoz értem. Majd megőrültem, hogy találjam megint itt Aaron-t és legalább ne legyek egyedül. Sajnos tévedtem. Nem volt senki a házban. Felmentem az emeletre, benéztem minden egyes szobába, míg nem találtam egyet, amelyikben ágy is van. Ledobtam a táskám a földre és bebújtam az ágyba. Reggel iskola és ideje lenne már menni.