2.fejezet - Új osztály

Reggel a telefonom csörrenésére ébredtem. Nem aludtam valami jól. Nagy nehezen feltápászkodtam és megigazítottam az ágyam. Kimentem a fürdőszobába, megmosakodtam és megfésültem hosszú, barna hajam. Felvettem szokásos ruhám, egy pólót meg egy világos farmert.

Leszaladtam a konyhába bekapni valamit reggelire. Mary már dolgozott, Dave elment, szóval egyedül voltam itthon. Megettem egy almát, felkaptam a táskám és elindultam iskolába. Busszal korán oda értem, talán túl korán. Még csak 7 óra 10 perc volt. Most az a kérdés, hogy merre van az első órám. Az órarendemen az állt, hogy biosz. De az hol van? Végig jártam a földszintet meg az 1. emeletet. Természetesen a 2. emeleten találtam meg nem is akármilyen módon. Ahogy felléptem az utolsó lépcsőfokon az kinyitották első ajtót. Majdnem leütött és egy irtó helyes pasi nézett ki az mögüle.

- Szia! Te új vagy?

- Szia! Hát...igen.- teljesen elolvadok ettől a sráctól.

- A nevem Scott Williams.

- Az enyém Susie Taylor.

- Gyere be nyugodtan! Nem harapok!- a mosolygása is imádni való! Én is elmosolyodtam.

Bementem. Nagyon szétnéztem, de csak egy üres helyet találtam egy dark csaj mellett. Oda mentem és ledobtam a táskám.

- Ideülhetek?

- Gyere csak. Hello. Zoey Jonhson vagyok.- szimpatikus lány.

- Szia. Susie Taylor.

Leültem mellé. Ahogy ezt megtettem már be is jött Mrs. Morrison,aki az osztályfőnökünk, egyben biológia tanárunk is volt. Innentől fogva megkezdődött egy unalmas iskolai nap. Legalább jól el voltam: egy folytában Scott-ot próbáltam nézni, úgy, hogy ne vegye észre. Néha sikerült, néha nem. Gyorsan eltelt az első óra. Szünetbe elbeszélgettem Zoey-val.

- Honnan jöttél?- tette fel az első kérdést.

- Washingtonból.

- Kicsit nehéz eligazodni rajtad. Egy nagyvárosból elköltöztél egy kis putriba. És miért kellett elköltöznöd?- most elmondjam neki, hogy meghaltak a szüleim és a tesómmal csak mi maradtunk már egymásnak?

- Hát...ööö...a szüleink meg...haltak.

- Oh. Részvétem.

- Köszi.

- Amúgy te mindig itt laktál?- most én kérdezősködök.

- Igen.

- Hol van a tanár ennyi ideig?- már az óra fele eltelt.

- Ja annak, ha nincs kedve nem jön be.

Úgy látszik mégis bejár órára, ugyanis ott állt az ajtóban. - Osztály vigyázz.- szokásos tanár duma. Köszöntünk és már kezdődött is a matek óra. Szokásom szerint nem is néztem rá a tanárra. Éppen el voltam merülve a matek könyvben lévő ember firkálásában, amikor felszólít a tanár.

- Susanne. Mennyi 37-nek a négyzet gyöke?

- Nem tudom.

- Ha talán figyelnél tudnád.

Nem nagyon érdekelt. Úgy fél percig figyeltem, utána folytattam a művem csinálását. Az utolsó két óra ugyan úgy telt, mint az első kettő. Unalommal teli. Hazafelé menet összefutottam Scott-tal.

- Szia. Susie, ugye?

- Szia. Igen.

- Haza kísérhetlek?

- Persze.- ha lehetne most sikítanék. A város leghelyesebb pasija haza akar kísérni!

- Szerinted nem fura ez a hely?

- Nem. Miért lenne az?

- Fura dolgok történnek. Vagy te még nem hallottál róla?

- Milyen fura dolgok?

- Nem vetted még észre, hogy akik tehetik elmennek innen?- ez kezd ijesztő lenni.

- Miért?

- Mert félnek. De most már mennem kell. Szia.

- Szia.

Azt hogy értette, hogy félnek. Észre vettem, hogy elmegy innen mindenki, de sosem tudtam, hogy miért. Még most sem teljesen értem. Mary is fura, Scott is. Ők tudnak valamit, amit én nem. Mondjuk lehet, hogy sejtem. Gondolom ,a farkasokkal kapcsolatos. Minden jel erre utal, főleg Mary esetében. Folyamatosan kérdezgetett tegnap. De inkább hagyjuk. Majd holnap iskola után megint beszélek Scott-tal.