12.fejezet - Éjszakai gyilkos

Kiugrottam az ablakon áttörve az üveget. Már nem bírtam magammal. Ölni akartam, még mielőtt rátámadok egy ártatlan emberre. Gyors voltam. Szuper! Berohantam az erdőbe. Felugrottam egy fára és onnan nézelődtem. A szemem nagyon éles volt. Úgy láttam éjszaka, mintha nappal lett volna. Rezdülést hallottam kb. 25 méterre tőlem. Megfordultam. Egy ember jött ki a bokorból feltartott kézzel.
- Béke! Békével jöttem!- kiáltozta. Fiatalnak tűnt. Úgy 14 éves lehetett.- Seth küldött. Kérlek bújj elő! Tudom, hogy itt vagy!
Leugrottam a fáról, odamentem elé. Mikor meglátott megijedt. Mélyet sóhajtott és folytatta.
- Seth küldött...hogy...szükségünk lenne...egy kis segítségre. A démonok lerohanták a falkánkat.
- Hol?
- Kövess!
Átváltozott. Bundája hófehér, szeme kék.
- Te valami különleges kutyuska vagy?- kérdeztem futás közben.
Szúrós pillantást vetett rám, majd bólintott.
- Mit tudsz?
Megint rám nézett. Sassá változott. Ezt meg hogy csinálta? Ez csalás!
Jobbak a képességei!
Egy farmhoz érkeztünk sok-sok házzal az udvarán. Nem volt idő nézelődni. Valakit kidobtak az ablakon. Ahogy földet ért felgyulladt és hamuvá égett.
- Itt az egyik démon.- nevette a fiú.
Berúgtam az ajtót és megláttam a harcmezőt. Minden tekintet rám szegeződött.
- Ott a lány! Öljétek meg!- mutatott rám a démon.
Beparáztam. Visszafutottam az erdőbe. Ha ezek elkapnak nekem végem! El kell bújnom.
Csak futkároztam az egyik fától a másikig. Hová bújhatnék ilyen túlerővel szemben? Ekkor kattant az agyam: Aaron-ék háza. Felmásztam az egyik magas fára és onnan kerestem a kis épületet. Nem láttam sehol. Úristen, eltévedtem! Semmi pánik! Ha harc, hát legyen harc! Nem szarok be holmi kis démonkáktól! De miért engem keresnek? Ezt inkább később vitatom meg valaki mással.
Lemásztam ugyanúgy, mint ahogyan felmentem és máris meghallottam az egyik hangját.
- Elvesztettük! A Nagyúr nem fog neki örülni!
Vadásznak rám, mint egy nyúlra! De még mindig élt bennem a vérszomj. Vagy egy ilyet nyírok ki vagy egy ártatlan embert. Elkezdtem feléjük sétálni, hátha jut nekem egy fiatal, vagy egy sérült. Ki is néztem magamnak az egyik kék kabátost. Halkan mögé osontam, befogtam a száját és behúztam egy bokor alá. Amikor meglátott erősen tiltakozni kezdett. Már nem bírtam tartani, így reflexből kitörtem a nyakát. Huhh...ez durva volt. Ő is elporladt, mint az akit kidobtak a házból. Íme Susie Taylor első áldozata, de úgy érzem nem az utolsó. Ráadásul a Farkasfalka szeme láttára. Ez ciki.
- Jó éjt, srácok.- próbáltam terelni a témát. Több kevesebb sikerrel.
- Jó éjt.- szólt vissza az egyik. Úgy hallottam Seth. Most inkább haza megyek...és alszok.