13.fejezet - Ezüst kard

Eljött hát a nagy nap. Nem mintha örültem volna neki neki de tisztára akartam mosni a fajtám hírnévét. Ne higgye mindenki, hogy egy szörnyű vadállat vagyok. Próbálom magamból kihozni a maximumot. Nem szeretek öldökölni, de ma éjjel muszáj lesz.
Csengettek. Ki lehet az ilyenkor? Egész éjszaka nem aludtam, szóval rám fért volna egy kis pihenés. Kinyitottam az ajtót. Ki más lett volna, mint...Aaron.
- Susie! Segíts!- elég feldúltnak tűnik.- Scott-ot és Agnes-t elrabolták! Nem tudtam megmenteni őket.- remegő hangjából ítélve igazat mond.
- Tessék?-kérdeztem vissza, mint egy idióta.
- Jól hallottad! Te vagy az utolsó reményük!
Már az ő sorsuk is az én kezemben van?
- Miért pont én?- kérdeztem önsajnálatba merülve.
- Mert téged keresnek a démonok...
- Felakarsz áldozni?- vágtam közbe.
- Nem! Hagyod, hogy végig mondjam? Na...szóval azért keresnek téged, mert te vagy az egyetlen, aki veszélyes lehet rájuk nézve. Az elmúlt években csak felmérték a "haderőnket", de most már a világot akarják. Sokkal többen vannak és sokkal veszedelmesebbek. Hallottál már a lidércek vezetőjéről?
- Miről? Soha.
- Akkor jól figyelj rám. A lidércek vezetője a Holdőr. Mivel most te vagy az egyetlen árny...
- Mi az az árny?
- A lidércek. Csak máshogy mondtam. Amúgy végig mondhatom?- bólintottam.- Köszönöm. Végre. Hol is tartottam? Ja! Szóval mivel te vagy az egyetlen, így csak neked van rá lehetőséged, hogy megszerezd a Holdfénykardot. Mielőtt közbe vágnál az ostoba kérdéseiddel, elmondanám hogy a Holdfénykard egy egyszerű kard. Csak éppen ügyesebb leszel tőle. Bármit megtudsz majd ölni. Az angyaloktól kezdve vámpírokig mindent.
- Az angyalokat is?- kérdeztem ámuldozva. Hisz ők halhatatlanok!
- Ha ez a kezedbe lesz már ők is halandók lesznek. Persze csak nálad.
- És hol van ez a kard?
- Egy házban New York közelében. Odavezetlek de neked kell bemenned.
- Oké.
- Kövess.
Utána mentem. Már majdnem arra gondoltam, hogy milyen aranyos, de még időben lefékeztem magam. Ha meghallaná... Sóhajtottam.
Gyorsan haladtunk. Már majdnem New York-ban voltunk. Aaron lelassított és meg is pillantottam egy borzasztó ronda, lerombolt házat. Ebben?
- A pincében van.
Hogy fogok én eljutni a pincéig, ha már akkor rám omlik, amikor belépek? Reménytelen. Hátranéztem, Aaron rámutatott a házra. Nem volt más választásom, megembereltem magam és beléptem az ajtón. Vártam, hogy rám esik valami, szerencsére ez nem történt meg. Beljebb mentem egy lejáratot keresve. Az egyik folyosó végén meg is találtam. Lementem. Teli volt minden pókhálóval és dobozokkal. Biztos benne van az egyikben. Aaronnak viszont nem volt annyi esze, hogy elmondja pontosan, hogy hol van.
Felforgattam az összes dobozt. Természetesen a legalsó dobozban találtam egy régi, rozsdás pengét. Nincs ebben semmi különleges. Ezért szenvedtem ennyit??
Kivittem a ház elé. Azt hittem fejbe vágom vele Aaron-t, de amint kiértem a fénybe a kard ezüsté vált. Súlya a duplája lett az eddiginek. Ijedtemben el is dobtam. Amikor kiesett a kezemből újra régi lett.
- Csak a Holdőr kezében lesz ezüst.
Felemeltem a sárból. A nap sugarai visszatükröződtek rajta. Gyönyörű volt.
Ezzel meglehet ölni az angyalokat? Hiszen ez csak ezüst. Csak a farkasokat és a vámpírokat lehetne megölni vele. Vagy mégsem?
Ránéztem Aaron-ra. A szám beszédre nyílt volna, de megelőzött.
- Nem csak minket és a kutyákat lehet ezzel kinyírni. Ez a kard vakító fényt áraszt a sötétben. Persze csak a Hold hatására. Gyere soká lesz még éjfél, de helyre kell rakni a csapatokat. Te leszel a vezérük.- mindig engem találnak meg?- Gyere!- ismételte.
Felkapott az ölébe, mintha nem tudnék én is gyorsan futni. Azért jó volt. Erősen a nyakába kapaszkodtam, hogy véletlenül se essek ki a karjaiból. Bár nem csak e miatt...
Visszaértünk az erdőbe már várt ránk vámpírok és vérfarkasok sokasága.
- Az angyalok is nem soká megérkeznek. Készülj!- fordult hozzám Aaron.